Barion Pixel

komfortzóna

Miért félünk a hibázástól, miközben a fejlődésünk része?

Félni kell a hibázástól vagy keresni rá a lehetőséget? Túlságosan klisé, hogy minden hibából tanuljunk, vagy tényleg ez kell ahhoz, hogy fejlődjünk? Hiba nélkül nincs siker sem? A komfortzónáról szóló adás után most a hibázásról beszélgettünk.

hibázás | kockázat | komfortzóna | siker | leszarom tabletta | önostorozás | félelempiramis | Merj hibázni!

Ha képesek vagyunk tanulni a hibáinkból, akkor elégedettebb életet élhetünk. Ezt nem (csak) Coelho mondja, hanem tudományos berkekben is bizonyított. Gondoljunk csak Carol Dweck Stanfordi pszichológia professzor fejlődő szemléletmód módszerére. Vagy vannak helyzetek, amikor egyszerűen nem éri meg stresszelni potenciális hibázási banánhéjak miatt, mert hol van az a probléma ahhoz képest, ami igazán számít az életünkben? Mi a legrosszabb, ami történhet, ha rosszul sül el egy dolog? De inkább fordítsuk is meg azonnal a kérdést: Mi lenne, ha a legjobb verzió szerint történik?

Hibázás = Kísérletezés

Ha úgy fogjuk fel a hibáinkat, hogy újak vagyunk egy területen, és mindez csak kísérletezés része, akkor elvesszük az élét. Hibázni csak az hibázik, aki elég kíváncsi és bátor ahhoz, hogy olyan területre merészkedik, ahol még nem járt, amit még nem ismer. Hiba nélkül egyszerűen nincs siker sem, szóval merjünk hibázni! Persze minden a hozzáállásunkon múlik, és a válaszreakciónkat az is meghatározhatja, hogy a hibázás mely életterületünkön történik és milyen a mértéke…

Te hogy viszonyulsz a hibáidhoz, a hibázáshoz?

A mai podcast adásban elmeséljük, mi hogy állunk a hibázással, mennyire dán-módszer szerint fogjuk fel, és alaposan kivesézzük a témát, hátha lesz olyan gondolat, amit magaddal tudsz vinni te is a saját (élet)utadra.

Hallgasd meg a legújabb Nők az úton podcast adást akár itt az oldal tetején, vagy az iTunesban, Achoron, Soundcloudon.

 

Pórázon tart a komfortzóna? Tágítsd a határaidat!

Meddig terjednek a határaink és vajon képesek vagyunk-e azokat minél gyakrabban átlépni? Mi abban hiszünk, hogy csak a komfortzónánk peremén lavírozva vagyunk képesek fejlődni. Ha nem félelemmel telve tekintünk erre az ismeretlen területre, hanem inkább kíváncsi izgatottsággal, kevésbé lesz ijesztő a feszegetni a határainkat. Erről a témáról beszélgettünk a mai Nők az útON podcast adásban. Tarts velünk, menjünk együtt az úton!

komfortzóna | határok | hibák | tanulás | fejlődés

Mi is nagyon gyakran a komfortzónánk peremére kerülünk, nem minden helyzetben érezzük magunkat teljesen kompetensnek, illetve azt érezzük, hogy ez a helyzet most igencsak kényelmetlen, erőfeszítéssel járó, ismeretlen. Akár fizikai tünetei is lehetnek, amikor elérkezünk a határainkhoz: izzadunk, hevesebben ver a szívünk és az zakatol a fejben, hogy ezt talán mégsem kellene meglépni. Aztán ahogy trenírozzuk magunkat az adott helyzetben, annál ismerősebb és kényelmesebb lesz. Majd hopp, már tágítottuk is a határainkat. És ez így megy nap mint nap.

Te hogy vagy vele? Milyen gyakran állítod magad kihívások elé?

A komfort zóna nem más, mint a saját kényelmi zónánk.

Én egyébként úgy érzem, ezt a szót egy kicsit elhasználtuk már, mégis használjuk, tehát van létjogosultsága. De mindegy is minek hívjuk, komfortzóna, határ, kényelmetlen szituáció, tanulási folyamat, a lényeg, hogy létező fogalom és rendszeresen szembesülünk vele az életünkben. Ha egy kicsit közelebb hozzuk magunkhoz a témát, talán kevésbé lesz ijesztő ez az ismeretlen terep.

A kényelmi zónánkba a megszokott dolgaink tartoznak, amit ismerünk, amiben otthonosan mozgunk (a ház, amiben élünk, a barátaink, az hogy milyen étterembe járunk, a munkahelyünk, az útvonal ahol közlekedünk, a kapcsolataink, szokásaink, viselkedésünk…), hiszen leginkább a kényelmesebb megoldásokat részesítjük előnyben, mert ezek nem okoznak különösebb feszültséget.

Ha fejlődni akarunk, új élményeket akarunk megtapasztalni, akkor nincs mese, tágítani kell a határainkat, ki kell lépnünk ebből a kényelmi zónából.

Kvázi be kell vállalni az ismeretlent. Először ez feszültté tesz, majd megszokjuk és mehet magasabbra az a léc, vagy ha nem magasabbra, új polcra. Ha úgy érezzük, hogy új célokra, élményekre vágyunk, mégsem lépünk semerre, akkor bizony benne ragadtunk a zónában. Ideje kilépni.

Ilyenkor tedd fel magadnak a kérdést:

Vajon azok a kétségek, amelyek miatt most megtorpanok, számítani fog 1-2-5 év múlva? Vagy inkább a meg nem lépést bánnám meg?

A részletekért hallgasd meg a legújabb podcast adásunkat akár itt az oldal tetején, az iTunesban vagy a Soundcloudon, illetve megnézheted az alábbi videón is.