“Nem akartam elvenni a pénzt. Azt akartam, hogy azt érezze, nincs szükségem a mocskos alamizsnájára. Hogy meg tudom oldani nélküle is. Ott álltam, ekkor már dőltek a könnyeim, tíz hetes terhesen, pénz nélkül. Aztán mégis a százasért nyúltam, belegyűrtem a táskámba és kiléptem a lakásból. A méltóság a gazdagoknak való. Nem egy véletlenül teherbe esett gömöri lánynak.” Az alábbi szösszenet Andreától, Durica Katarina legújabb, november végén megjelent regényének, a Városi rókáknak egyik szereplőjétől származik. A könyv témája: Brüsszel, diplomatafeleségek, bosszúpornó. Itt ez a sok nő, akik gyökértelenek és magányosak, akik alól kihúzták a talajt, és Katarina megírta.

A Városi rókákról, a Brüsszelben és bármely nagyvárosban zajló prostitúcióról, eltiport és magányos női sorsokról beszélgettünk a mostani adásban.

KLÁRA » Nekiálltam a mosásnak. Kiborítottam a nappali közepére a szennyeskosarat és válogattam, 40 fokon fehérek, sötétek, külön a babaholmi. Gergő alsógatyája volt a kezemben, amikor kitört belőlem a zokogás. Hogy a kurva életbe, nem erről volt szó. Én nem akarok házicseléd lenni! A férjemet akarom! Nem az alsógatyáját mosni, nem az ingeit vasalni, nem esténként a konyhaasztal mellett várni, hanem beszélgetni vele. Ölelni, szeretni, mint régen. Egyenrangú partnernek lenni, feleségnek, társnak, szeretőnek. Nem a háttérországnak. Nem mögötte akarok lenni, hanem mellette.

TIMI » Oszkár nem szólt semmit, percek teltek el, vártam, hogy mi jön ezután. Ekkor vettem észre a rókaszőrt. Kilapított vörösróka, ráterítették a kanapé sarkára, mint egy pokrócot. Az üvegszemei felém meredtek, a felső fogait meghagyták, a róka többi része hiányzott. Oszkár észrevette, hogy nézem, odalépett hozzá és a mutaóujját végighúzta a döglött állatszőrön. – Ő az én rókicám! Itt ólálkodott a városban, észrevettem, és megtetszett a bundája. Lelövettem és elég jó áron megcsináltattam, nem potyog a szőre, ez fontos. Az jutott eszembe, hogy én is ilyen vagyok, mint ez a róka. Megszerez engem is, jó pénzért megcsináltat, és az övé leszek. Szőröstül, bőröstül. Igen, én vagyok a róka, akit meggyilkol, kibelez, a csontjaitól megszabadul és kiterít. Reszkettem. A karomon ott virított a tetoválás, Oszkár valamire készült, ezt éreztem.

Durica Katarina: https://www.duricakatarina.com/

Tarts velünk az úton ma is, ahogy minden csütörtökön!

Hallgasd meg ezt a Nők az úton podcast adást itt a weboldalon, vagy azon a podcast lejátszón, ahol a legkényelmesebb neked: Anchor, Apple Podcast, Spotify, Google podcast, stb.