Barion Pixel

hibázás

Miért félünk a hibázástól, miközben a fejlődésünk része?

Félni kell a hibázástól vagy keresni rá a lehetőséget? Túlságosan klisé, hogy minden hibából tanuljunk, vagy tényleg ez kell ahhoz, hogy fejlődjünk? Hiba nélkül nincs siker sem? A komfortzónáról szóló adás után most a hibázásról beszélgettünk.

hibázás | kockázat | komfortzóna | siker | leszarom tabletta | önostorozás | félelempiramis | Merj hibázni!

Ha képesek vagyunk tanulni a hibáinkból, akkor elégedettebb életet élhetünk. Ezt nem (csak) Coelho mondja, hanem tudományos berkekben is bizonyított. Gondoljunk csak Carol Dweck Stanfordi pszichológia professzor fejlődő szemléletmód módszerére. Vagy vannak helyzetek, amikor egyszerűen nem éri meg stresszelni potenciális hibázási banánhéjak miatt, mert hol van az a probléma ahhoz képest, ami igazán számít az életünkben? Mi a legrosszabb, ami történhet, ha rosszul sül el egy dolog? De inkább fordítsuk is meg azonnal a kérdést: Mi lenne, ha a legjobb verzió szerint történik?

Hibázás = Kísérletezés

Ha úgy fogjuk fel a hibáinkat, hogy újak vagyunk egy területen, és mindez csak kísérletezés része, akkor elvesszük az élét. Hibázni csak az hibázik, aki elég kíváncsi és bátor ahhoz, hogy olyan területre merészkedik, ahol még nem járt, amit még nem ismer. Hiba nélkül egyszerűen nincs siker sem, szóval merjünk hibázni! Persze minden a hozzáállásunkon múlik, és a válaszreakciónkat az is meghatározhatja, hogy a hibázás mely életterületünkön történik és milyen a mértéke…

Te hogy viszonyulsz a hibáidhoz, a hibázáshoz?

A mai podcast adásban elmeséljük, mi hogy állunk a hibázással, mennyire dán-módszer szerint fogjuk fel, és alaposan kivesézzük a témát, hátha lesz olyan gondolat, amit magaddal tudsz vinni te is a saját (élet)utadra.

Hallgasd meg a legújabb Nők az úton podcast adást akár itt az oldal tetején, vagy az iTunesban, Achoron, Soundcloudon.