Meddig terjednek a határaink és vajon képesek vagyunk-e azokat minél gyakrabban átlépni? Mi abban hiszünk, hogy csak a komfortzónánk peremén lavírozva vagyunk képesek fejlődni. Ha nem félelemmel telve tekintünk erre az ismeretlen területre, hanem inkább kíváncsi izgatottsággal, kevésbé lesz ijesztő a feszegetni a határainkat. Erről a témáról beszélgettünk a mai Nők az útON podcast adásban. Tarts velünk, menjünk együtt az úton!

komfortzóna | határok | hibák | tanulás | fejlődés

Mi is nagyon gyakran a komfortzónánk peremére kerülünk, nem minden helyzetben érezzük magunkat teljesen kompetensnek, illetve azt érezzük, hogy ez a helyzet most igencsak kényelmetlen, erőfeszítéssel járó, ismeretlen. Akár fizikai tünetei is lehetnek, amikor elérkezünk a határainkhoz: izzadunk, hevesebben ver a szívünk és az zakatol a fejben, hogy ezt talán mégsem kellene meglépni. Aztán ahogy trenírozzuk magunkat az adott helyzetben, annál ismerősebb és kényelmesebb lesz. Majd hopp, már tágítottuk is a határainkat. És ez így megy nap mint nap.

Te hogy vagy vele? Milyen gyakran állítod magad kihívások elé?

A komfort zóna nem más, mint a saját kényelmi zónánk.

Én egyébként úgy érzem, ezt a szót egy kicsit elhasználtuk már, mégis használjuk, tehát van létjogosultsága. De mindegy is minek hívjuk, komfortzóna, határ, kényelmetlen szituáció, tanulási folyamat, a lényeg, hogy létező fogalom és rendszeresen szembesülünk vele az életünkben. Ha egy kicsit közelebb hozzuk magunkhoz a témát, talán kevésbé lesz ijesztő ez az ismeretlen terep.

A kényelmi zónánkba a megszokott dolgaink tartoznak, amit ismerünk, amiben otthonosan mozgunk (a ház, amiben élünk, a barátaink, az hogy milyen étterembe járunk, a munkahelyünk, az útvonal ahol közlekedünk, a kapcsolataink, szokásaink, viselkedésünk…), hiszen leginkább a kényelmesebb megoldásokat részesítjük előnyben, mert ezek nem okoznak különösebb feszültséget.

Ha fejlődni akarunk, új élményeket akarunk megtapasztalni, akkor nincs mese, tágítani kell a határainkat, ki kell lépnünk ebből a kényelmi zónából.

Kvázi be kell vállalni az ismeretlent. Először ez feszültté tesz, majd megszokjuk és mehet magasabbra az a léc, vagy ha nem magasabbra, új polcra. Ha úgy érezzük, hogy új célokra, élményekre vágyunk, mégsem lépünk semerre, akkor bizony benne ragadtunk a zónában. Ideje kilépni.

Ilyenkor tedd fel magadnak a kérdést:

Vajon azok a kétségek, amelyek miatt most megtorpanok, számítani fog 1-2-5 év múlva? Vagy inkább a meg nem lépést bánnám meg?

A részletekért hallgasd meg a legújabb podcast adásunkat akár itt az oldal tetején, az iTunesban vagy a Soundcloudon, illetve megnézheted az alábbi videón is.

 

SZÓLJ HOZZÁ A TÉMÁHOZ!